Úgy írnék.. oldalakat tudnék teleírni. Főleg az érzéseimmel, és a gondolataimmal, a kérdéseimmel. De senki se tudná megválaszolni őket, és több mint valószínű, hogy senkit se érdekel mit gondolok és érzek. Ezt már rég elrontottam, hogy elmartam mindenkit. Szóval egyedül kell megoldanom mindent.

Ráférne az oldalra egy új kinézet, holnap szerintem összedobok valamit. : )


Rád gondolok és a sírás folytogat,
ha behunyom a szemem még látom az arcodat!
Még hallom a hangod és érzem az illatod!
Mintha még mindig itt lennél....a rabod vagyok!
És az emlékek, és az álmok, mintha láncok lennének
fogvatartanak, a múlthoz kötnek!
Próbálok szabadulni, eltépni a kötelet..
..és feledni, hogy mennyire szerettelek!!
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek, s
hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok és az éjjek!
Elfeledni, hogy kegyetlenül csak játszottál velem,
és hogy most mégis nagyon hiányzol nekem!
Rád gondolok és a sírás folytogat!
Szeretném újra simogatni az arcodat,
szeretném újra megfogni a kezed,
hozzádbújni s hallgatni, ahogy dobog a szíved!