Szépestét.

Ma reggel szakado esőben mentem suliba, ezaz. Napközbe elvoltam úgy ahogy, nem írtunk matekból. : ) Suli után felkisértem barátnőmet koleszba. Ez egy fatális hiba volt. Ez egy naggyonnagy hiba volt. De mégis mennyi volt az esélye ennek? Nagyonnkicsi! Dehát ez van, ez is velem kell hogy történjen. Utána hazajöttem. Összekészültem kb. és mentem vissza. Máshogy nem tudtam megnyugodni.. de segített. :) Ott rossz volt, nagyonnagy unalom. Azt hiszem, itt az ideje hogy kicsit kiszakadjak innen. Sokszor elhatároztam ezt már, de még eddig sosem gondoltam ennyire komolyan. Majd.. megoldom máshogy, lefoglalom magam mással. Igyekszem. Mert ez így már nagyon nem fekszik nekem.. Hazajöttem 10körül. Aztán ennyi. Leugattam szegényt.. nem mondom, hogy nem tudom miért. Én nagyon pontosan tudom. Csak ő nem értette.. Addig örüljön. Nem rángathatom bele. Nem lehetek ilyen szemét. Nem lehetek ennyire önző. Amúgy se biztos, hogy elég az amit én akarok.. amúgy se biztos hogy ő is akarja. Szóval ez is veszettügy. De miért is lenne más ? Jövő hétvégén meg utána mehetek dolgozni. *__* Gyaaa olyanjo : D Nagyonörülök neki. Majd lehet utálni fogom, de egyelőre kétlem. Nem lesz időm semmire, mennyire jómár. :) És még pénzt is kapok, és akkor mostmár le merem írni. Nem, mégsem. Még nem.

Holnap tanulni fogok, továbbá vasárnap is. Valamerre mennék azért valakivel, de megint nagyon úgy néz ki, hogy nem fogok. Fasza :)

joéjt.