Mindenki fél valamitől. Mindenkinek van olyan dolog ami ha eszébejut görcsbe rándul a gyomra. Nem ismerem az embereket, ezért magamból indulok ki, és abból amiket eddig láttam. Legfőkébben a veszteségtől fél az ember, és attól, hogy rossz történik vele. Mit lehet elveszíteni? Embereket, akiket szeretünk, akik fontosak, állatokat, akik sokat jelentettek nekünk, hogyha egy felnőtt emberről beszélünk, családot, állást, pénzt, házat.. Egyszóval mindent elveszíthetünk amink van. Ez a veszteség nem mindegy mikor történik. Nyilván sosem jön jókor, de van hogy kevésbé fáj. Ha valaki túl közel áll már hozzánk, a veszteség sokkal jobban fáj, ezért jobban félünk tőle. Létezik olyan, hogy fel sem merül bennünk, hogy valakit elvesztíhetünk, annyira magától értetődőnek látszik a jelenléte az életünkben, nem félünk, annál inkább fáj mikor mégis megtörténik.  Beszélhetnénk olyan 'apróságokról' minthogy valaki fél szerepelni, fél hogy tudomisén elkapják az utcán, kirabolják stb, de ezek mégsem olyan intenzíven vannak benne az életünkben, legalábbis az enyémben. De mindennek ellenére nem szabad hagynunk hogy a félelem uralja az életünket. Nem szabad folyton attól rettegnünk, hogy milyen rossz dolog következhet be, mi romolhat el. Ha folyton ezeken agyalnánk akkor előbb utóbb nem mernénk semmit sem csinálni, nehogy elromoljon. Nem szabad félnünk attól, hogy valaki megbánt minket, és ezért kizárni az életünkből. Adni kell egy lehetőséget. Lehet, hogy megbánt, de mi megpróbáltuk. Lehet, hogy hiba volt. De akkor csak azon gondolkodhattunk volna, mi lett volna, ha..?