Na hazaértem. : ) Pénteken megint fantasztikus nap volt, egésznap kórházban ültem, mint kiderült tök fölöslegesen, de legalább már tudjuk mitől van ez az egész, de én most nem hisztizésből mondom: nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Nembaj,nembaj. Már eleget szenvedtem látványosan. Nyelek és tűröm. Ez megbélyegezte a napom, péntek este egy órát bírtam a városban, utána leléptem, nem bírtam.. A szombat úgy tűnt unalmas lesz, és úgy érzetem estig nem bírom ki, ezért megdumáltam barátnőmmel egy mozit. Na abból az lett, hogy lementünk a moziba, körülnéztünk és úgy döntöttünk megyünk kocsmába. Iszogattunk, nevetgéltünk, lelkiztünk. Jóvolt végülis. Utána kimentünk többiekhez térre. Még az is jó volt. De utána már nem volt az. Elromlott.. Ma sokat nevettünk azokon amik történtek, de ez mondhatni az egyik legszarabb este volt. Számomra legalábbis. De biztos kell ilyen is.. Továbbá a mai nap is így telt, egy picit magambazuhantam. Holnapra megpróbálom összekaparni magam, azért mégis.. Remélem valamivel többet fogok tudni aludni, és nem fogok így kinézni. Ezek hiú remények azthiszem.. Kb úgy érzem magam mint egy lelki szemétláda, amibe mindenki beledobja a gondjait, de azt már sosem kérdezik meg, hogy nekem vannak-e gondjaim. Idejét sem tudom mikor kérdezte meg tőlem valaki , hogy hogy vagyok. De semmibaj. Mostanra hozzászoktam. És ahhoz is hogy mindezt lenyeljem mindenkitől.